Andalúziai

Andalúziai

Ez a Spanyolországból származó ősi fajta máig töretlen népszerűségnek örvend. Az ibériai ló eredete a Kr. e. 25 000 körüli időkig vezethető vissza. A kereskedelem révén később keleti fajták is eljutottak a félszigetre, és hozzájárultak az andalúziai kialakulásához. A spanyol ló e korai képviselőit harci lóként az ókori görögök és rómaiak egyaránt használták. A reneszánsz idején a lovasiskolák is érdeklődést kezdtek mutatni iránta. Emellett évszázadokon át az európai arisztokrácia kedvelt patásának számított. A fajtakeresztezések és a napóleoni háborúk miatt azonban a XIX.század elején az andalúziai a kipusztulás szélére került. Fennmaradása főként a Jerez, Sevilla és Castello területén élő karthauzi szerzetesek erőfeszítéseinek köszönhető. Génállomány-javítóként jelentős hatást gyakorolt számos lófajtára. A konkvisztádorok révén az Újvilágban is elterjedt, többek között tőle származtatható az appaloosa, a musztáng és a quarter horse.

_______________________________________
 |                                    Tények                      |
 |_______________________________________|
 |Származási hely|  Spanyolország,Andalúzia
 |____________|__________________________ |
 |Szín               | általában szürke,de fekete, |

|                        | pej és sárga is lehet                          | 
 |                       |                                                |
 |____________|________________________________________ |
 |Marmagasság   | 163 cm                  |
 |____________|__________________________|
 |Testalkat     | széles fej,ék alakú profilvonallal;|
 |                      | erős,ívelt nyak; mély mellkas;

 |                        | rövid hát; gömbölyű far;

 |                      |  rövid lábközépcsont
___________________________________________
 |Jellegzetességek |  elegáns, atletikus, lendületes
 |____________ |__________________________  |
 | Vérmérséklet    | intelligens, nyugodt

 |____________|_________________________________|
 | Hasznosítás     | hátasló, klasszikus lovasiskolai bemutató,
                            parádés ló, bikaviadal

|____________|______________________|

Sorraia

Sorraia

Nehéz elhinni, hogy ettől a nem túl előnyös külsejű fajtától származnak az Ibériai-félsziget "királyai", az andalúziai és a luzitániai. A sorraia Portugália és Spanyolország területén őshonos, itt fedezték fel, és nevét a Sor és a Raia folyók után kapta. E pöttöm ló olyan erős, hogy a félszigeten elsősorban a vadon élő bikák terelésére használták. Erre a feladatra gyorsaságának és bátorságának köszönhetően tökéletesnek bizonyult. Egyéb tulajdonságai mellett fekete pontokkal ellátott fakó vagy egérszürke színe és zebracsíkjai miatt nagyon hasonlít a primitív tarpán és przewalski lóra. Az újszülött csikónak az egész teste csíkos. A sorraia génjei az amerikai musztángban is fellelhetők, amely fajtában a jellegzetes egérszürke szín esetenként még mindig előfordul.

_______________________________________
 |                                    Tények                      |
 |_______________________________________|
 |Származási hely|  Spanyolország és Portugália  |
 |____________|__________________________ |
 |Szín               | fakó és egérszürke                      |

|                        |                                                | 
 |                       |                                                |
 |____________|________________________________________ |
 |Marmagasság   | 142 cm                         |
 |____________|__________________________|
 |Testalkat     | ék alakú fej; rövid erős nyak;  |
 |                      |  csapott far; hosszú hát;|                      

 |                        |  mély tűzésű farok   |

 |                      |  
___________________________________________
 |Jellegzetesség l  erős, bátor, szívós    |
 |____________ |__________________________  |
 | Vérmérséklet    |  igénytelen, szelíd, intelligens |

 |____________|_________________________________|
 | Hasznosítás     |  igavonás, hátasló  |

|____________|_______________________|

Orlov Ügető

Orlov Ügető

Az orlov ügető feltehetően a leghíresebb orosz fajta, amelyet kocsi- és ügetőlóként Alekszej Orlov gróf a Hrenovói Ménesében alakított ki. A gróf ajándékba kapott egy szürke színű arab telivér mént, Szmetankát, amelynek utódja, Polkan I nemzette a fajtaalapító mént, Bars I-et. Bars arab telivér, holland, dán és angol kancákat fedezett. Az utódok rokontenyésztésével végül sikerült rögzíteni a kívánt tulajdonságokat és létrehozni az orlov ügetőt. A fajtát ma is a Hrenovói Ménesben tenyésztik, noha különféle változatai máshol is előfordulnak. A XIX.század végén az amerikai ügető vérvonala is bekerült a fajtába - sokak szerint ez a hátrányára vált -, bár törekedtek arra, hogy megőrizzék az eredeti tulajdonságokat. Így Oroszország páratlan képességű ügetőlova maradt.

_______________________________________
 |                                    Tények                      |
 |_______________________________________|
 |Származási hely|             Oroszország             |
 |____________|__________________________ |
 |Szín               | főként szürke                      |

|                        |                                                | 
 |                       |                                                |
 |____________|________________________________________ |
 |Marmagasság   | 173 cm                          |
 |____________|__________________________|
 |Testalkat     | kicsi, egyenes fej;   |
 |                      |  széles mellkas;  |                      

 |                        | erős láb;  |

 |                      |  hosszú nyak
___________________________________________
 |Jellegzetesség l  erős, kitartó, megbízható    |
 |____________ |__________________________  |
 | Vérmérséklet    |  nyugodt, kezes, intelligens |

 |____________|_________________________________|
 | Hasznosítás     | ügetőversenyekre, hobbi- és fogatló  |

|____________|_______________________|